A hízelgő

Örökké létező ember, aki szavaival az álönbecsülés édes álmába ringatja a gyengéket, és visszatetszést provokál az öntudatosokban. A hízelgő arc nélküli ember, vonásait eltakarják szavainak altatva fojtogató láncai, amelyek egész testét körbetekerik, és mindenhová elkísérik. Rutinos mozdulatokkal fojtják meg áldozatát, és közben észrevétlenül önmagát is. A személyisége elveszett a szabad perceiben nagy műgonddal kitalált bókok és dicséretek között, amelyek émelyítőek, mint a krémes torta, amelyen túl sűrű a cukormáz. A cukormázas láncok szétáradnak róla, ha belép valahová. Ezek nélkül senki nem venné észre; jelentéktelen, szürke. Csak egy másik emberen keresztül tud létezni a világban. A másik ember egy majdnem tökéletes személyiség, akit ő akar tökéletessé tenni. Elhiteti magával és az áldozattal, hogy az nem létező erények birtokában van. Naponta súgja a fülébe, reggel, délben, este halmozza el bókokkal, még ha gyötrelem is ez mindkettőjüknek. Lassan csavarja rá a cukormázas láncokat. Az áldozat, ha egyszerre követnék el rajta ezt a torzító erőszakot, menekülne. De a fokozatosság elbódítja. Ő maga is elhiszi, hogy tökéletes. Napról napra gyönyörűbb, okosabb, jobb. Lassan függeni kezd a hízelgőtől. A cukor megteszi hatását, valódi addikció alakul ki. A hízelgő pedig egyre boldogabb, lassan eléri célját. Az áldozat egyre tökéletesebb lesz, ő maga pedig szintén. Hiszen ő egy az áldozattal. A tökéletes személyiséget szeretné elérni. Aztán történik valami kiábrándító. Az áldozat föleszmél, és küzdeni kezd kötelékei ellen, a cukor részegítő hatása megszűnik. Eltaszítja magától a hízelgőt. A köldökzsinórrá alakult láncok elszakadnak, mély fájdalmat okozva mindkettőjüknek. A hízelgő visszatekeri magára a láncokat, és csalódottan távozik. De aztán megint felébred a remény; ismét találkozik egy csiszolatlan gyémánttal. Egy újabb áldozattal. De mi történik a régi áldozattal? Ő mihez kezd a megszokott mentális cukor nélkül? Talán megpróbál emlékezni, talán megtart egy kis csillogó darabot a cukorból, hogy felismerje, ha legközelebb látja. Hogy felismerje, és fejvesztve meneküljön.