A légy

Bevallom, kicsit gonosznak érzem magam, ahogy itt állok, és kárörvendően vigyorgok. Persze mi mást tehetnék, mikor állandóan az agyamra megy?

Nincs tőle az embernek egy nyugodt perce sem, még a legszebb vasárnap délutánt is tönkreteheti. Ez az átkozott légy! Felháborító, amikor az a családi program, hogy legyet hajkurászunk összegöngyölt tévéújsággal, hogy utána ténylegesen belefogjunk a közös kártyázásba, vagy amikor nem tálalhatom fel otthon a süteményt, mert a légy rögtön rászáll. Természetesen úgy, hogy előtte a szemeteskukán mászkált. Pfúj! Na, akkor aztán tényleg a pokolba kívánom!

De hát most?! Inkább csak állok itt előtte, és kuncogok. Mit kuncogok? Inkább élvezem, hogy szenved! Mégis miért szánnám? Miért kellene megsajnálnom, és segítenem rajta? Ő annyi bosszúságot okozott nekem, hogy akkor is melegség öntené el a szívem, ha egy úthenger vasalná ki! Csúnya kis dög, annyi szent. Ott kuksol a lábas szélén az óriási gülüszemeivel, és az a szörnyen zizegő szárnya… én mindjárt sikítok! Miért nem lehet nyugtom a saját házamban, konyhámban, kertemben?

Csak azt tudnám, mire jó a légy? Van-e valami haszna? Azon kívül, hogy a békák megeszik – hozzáteszem, az én legnagyobb örömömre. Mert akárhogy is nézzük, ott van a kutya, aki távol tartja a macskát (és a betörőt); a macska megkergeti (vagy rosszabb esetben megeszi) az egeret; na de a légy? Még az ember legszebb napját, kedvenc tévéműsorát és álmát is megzavarja. Vagy berepül az ember szájába. Az nagyon rossz lehet. Ahogy repked egyre beljebb, először csak a nyelőcsövet csiklandozza a szárnyaival, majd a gyomorfalat, aztán végigmegy az ember belsőjében, mint egy titokzatos utazó. De még ebből sem származik hasznunk, mert nem küldhetünk be vele egy mikrokamerát, ami azért orvosi szempontból egész kézenfekvő és hatékony megoldás lenne mindaddig, amíg a légy el nem fárad vagy meg nem döglik.

De akárhogy is gondolkodom, nem találok semmi okot arra, hogy szánjam, hogy segítsek rajta, hogy könnyítsek a szenvedésén. Tudom, gyerekes vagyok, hiszen nemsoká úgyis jön egy másik, aztán a következő száz; de most ő az az egy, akin bosszút állok az összes többi légy bűne miatt. Akárcsak Krisztus, ő is megválthatja bűnös légytársait, ahogy az utolsókat rúgja itt, a légypapírra ragadva. Én meg csak állok, nézem, és vigyorgok, ahogy azt illik.