Egy emlék

Csípős idő volt. Akaratlanul is beljebb húztam a nyakam, így a sálam már az orromig ért. Az apró pihék csiklandoztak, ahogy belélegeztem a zeneszóval keveredett levegőt. Ezen a hídon állítólag mindig zenél valaki. Most éppen a cipősarkam kopogásának ritmusát utánozza. Örökre élmény a zajos, réztábláktól szagos levegő érintése az arcomon. Festők színes tájképei jöttek szemben tömegével; naplemente, tornyok, téli hó, nyári lombok. Elszálltak mellettem, ahogy haladtam előre az emberek és színek tengerében. A híd szélén unatkozó szobrok nyújtóztak a késő kobaltkék ég felé, közben furcsán méregetve az őket fotózó halandókat. A folyó túloldalán várt az okkersárgában játszó élet. A Nap utolsó sugarai még megvilágították az ezernyi, elegáns torony csúcsát, azok pedig irigykedve szívták magukba a meleg utolsó csillogó foszlányait. Magam mögött hagytam a hűvös, vízszagú, egyre halódó zenebonát. A híd utolsó kopott köveinél a sötéttől fakult színű nosztalgikus épületek köszöntöttek. Vakuk fényei öltöztették fel őket újra és újra, ám csupán mesterkélt színű kabátokat adhattak rájuk. A cipőm ritmikus kopogása elhalt a fülemben, ahogy csatlakoztam a főtér felé haladó vibráláshoz. Ma sem tudom, hogyan csúsztam át az éjszakába az egész várossal együtt. A sötétség kasmírsálként tekeredett minden köré, csak a főtér fekete tornyai szúrták át. A lyukakon kiszöktek a sör és sült csülök ízű, narancsszínű, klasszicista és neogótikus világ képei. A hideg ekkorra már régen a kabátom alá kúszott, a sültek illatával együtt. Egy eszményi este. Valami hiányzott. Egy kis utca felé vettem az irányt, a meleg áramlatokat és aromákat követve. A sikátorban ismét sárgán világítottak a macskakövek, a házak mintha fölém borultak volna, hogy átmelegítsenek. És ott volt a kis bolt. Öreg bácsi a pultnál, aki fűszerek illatát ontotta. Sosem volt természetesebb a pirított mandulás zacskó érintése, és forralt bor aromája, amely az orrom körül tekergőzött. Az illat és kisbolt képe elkísért aznap este. Ha nagyon fázom, felidézem a barnacukor szemcséket a manduláról. Akaratlanul is beljebb húzom a nyakam, a sálam az orromig ér, az apró pihék csiklandoznak…