Egy forró piaci reggel volt, július 26-a. A citromok sárgán kiabáltak felém a standokról, ahogy elhaladtunk mellettük nagyival. A paradicsomok szintúgy, csak élén pirosan. Micsoda hangos hely ez a piac! Álltunk sorban a megszokott helyen a megszokott zöldséges néninél a megszokott töredezett kezével. A napon eggyé vibrálódtak össze a zöldek, narancsok, sárgák és lilák. A piaci portéka-szivárvány. És nem ez az egyetlen. Már várom, mikor érkezik a többi. Aztán egy csak utolér. Léha zümmögéssel landol a zellereken. A nap átsüt hártyás szárnyán, és a zelleren új szivárvány születik. De ezt a szivárványt az emberek, ha látják is, nem szeretik. Mert emlékeztető. Bizony, a légy jött emlékeztetni. Az élet örök körforgásának mementója lábainak könnyed mozdulatával tisztogatja a fejét. Mindenkit kiráz a hideg. Hiszen tudjuk honnan jött: anyáink riogattak vele épp elégszer. A filozófus szerint persze ez is a körforgás része. „Körforogjon máshol!” Gondolják sokan. De hát mindenhol ezt teszi. Így kerek a világ. A légy mindenhova eljut, ahová az ember még csak nem is vágyik: titkok tudója. A titkai pedig undort keltenek, amerre jár. Undort, mely karöltve jár a félelemmel. Az ember nevetséges félelme légycsapóban és légyirtó spray-ben manifesztálódik. Bár tulajdonképpen illik is félni tőle. Elvégre ő mégiscsak egy mementó! A világ kerekségének ízeltlábú példája. Ugyan keveseket izgat, hogy a világ kerek. Talán magát a legyet sem. Teszi a dolgát és továbbrepül. Éppen nagyi karjára. A szivárvány átkerült a napbarnított öreg bőrre. Új árnyalatok, új jelentések, új gondolatok.
-Nézd már a szemtelenjét!- rikolt nagyi, és a légy a másodperc töredéke alatt önmaga emlékévé válik. Egy léggyel kevésbé kerek a világ. Vajon észrevette valaki a szivárványok kavalkádjában?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése