A rémhírterjesztő ember


A rémhírterjesztő ember sokrétű személyiség. Magabiztosnak, megingathatatlannak tünteti föl magát, valójában azonban az ilyen emberek pesszimisták, bizonytalanok és gyanakvóak. Szeretnek pletykákat, híreket hallani, hogy azután ezeket saját kedvük szerint eltorzítva adják át másoknak. Az ilyen ember bármilyen jelentéktelen ügyből képes katasztrófát kovácsolni, úgymond bolhából elefántot formálni. Kitalált, átfigurázott történeteibe saját félelmeit szövi bele, de úgy, hogy ez mások számára is ijesztő, elrettentő legyen. Történeteit gyakran a nagyobb hatás kedvéért fiktív elemekkel gazdagítja. Ilyenkor élvezi az emberek arcán tükröződő félelmet, rettegést és bizonytalanságot. Erőssége, hogy a kételkedőket is könnyűszerrel képes meggyőzni, mivel magát biztos hírforrásként, mindent tudó emberként jeleníti meg, hogy kétség se férhessen mondanivalója hitelességéhez. Bizonyos szemszögből kétszínű ember is, hiszen úgy adja elő történeteit, mintha maga sem akarná, hogy bekövetkezzenek, mintha maga is félne az általa elmondottaktól. Így látszólag közösséget vállal azokkal, akiket riogat, ám valójában őt az események kimenetele nem érdekli.
A rémhírterjesztő árulkodó jele a nyelvi megnyilvánulás és a tipikus magatartás lehet. Beszédére jellemző az egyszerű, tényszerű közlésmód, így ritkán ecseteli az eseményeket aprólékosan. Számára nem az események választékos ábrázolása, hanem a hitelességről való meggyőzés a fontos. A bizonytalan emberekkel szemben fölényeskedő hangnemet enged meg magának, a kételkedők számára pedig gyakorlatilag az érvek bármilyen típusát képes előállítani.
Ha ilyen jegyek alapján sikerül felismernünk a rémhírterjesztő embert, viselkedjünk vele távolságtartóan és ne vegyük készpénznek minden szavát. Ha mégis félelmet keltett bennünk, akkor önmagunk megnyugtatása érdekében inkább nézzünk utána a valóságnak. Kérdéseit, mondandóját ne kommentáljuk, hiszen számára az a legnagyobb csapás, ha bizonytalanságban hagyjuk. Ha pedig egyszer már sikerült velünk elbánnia, reménykedjünk benne, hogy egyszer a rémhírterjesztő olyan ellenfelet talál, aki hozzá hasonló, és akkor kezdetét veheti az egymást való túllicitálás.