(Tisztelt Cím...)

Tisztelt Cím, Idegszanatórium, Püspökladány, harmadik emelet négyes szobába, ablak felől számítva harmadik ágy a jobboldalon. Ajánlva, ekszpressz, sürgöny, távirat, törékeny.

Én írok levelet magadnak, Jolika, alkotói tevékenységed díszes hajnala által csapatván előadói mérvű esetedbe. Engedélyével, hogy a kályhánál kezdve: azt én tenéked mindig lebiztosítottam a te alkotói tevékenységedhez a lehetőséget, mer az énnekem egy szentség, hogy szabályzatilag magát, Jolán, hátrány ne érhesse. Arra precedens ugyanis található, vasáti panaszkönyvi bejegyzés által, amikor Ibusár mh. jegykiadó pénztár „alkotói szabadság miatt zárva” táblával feltáblázván 9, tehát kilenc utas példásan büntetésre került Püspökladány áll. felé utaztában (a menetjegy teljes megtérítése és a menetjegy összegének kettőszáz százaléka összegében pótdíjat köteles fizetni), aláírás: Klejzermann M. Ez szakramentum.

És akkor te, a gyékényesi gyors bemondásával megbízva a vasúti hangosbemondó meghibásodott kapcsolóját nem vagy szégyenletes a magad javára, a szolgálati helyiség ajtaját bereteszelve, ordítva: „Szállj, szállj, szép brazil boám”?! Az Aladár doktor szerint cselekedet oka: idegi kimerültség, dermoplaszt illetve presszió. Problémáid hallván, fájdalom sajogtatja lelkemet, mert nem-e mondtam én tenéked oly’ sokszor: „Na, énelőttem, Jolika igazán ne legyen titkolnivalód!” Én nem vagyok velejemig író, költő, múzsa és nektárok csaposa, szüretelője, de tisztára privátim, nem mint pláne hivatali elöljáró, sőt állomásfőnök, tenéked a rendelkezésedre meleg barátai szálakra álltam. És a hátamba szúrod a kést, mit kést: disznóölő elektrosokkot, Elin márkájút.

Tudom, én, hogy művész vagy, Jolán. Nagy rabja az operettnek, minap édesanyáddal a kedves Mamuskával szerencséltetvén, aggódva mondta, hogyaszongya: „A Jolika az tisztára mélabús”. Én megbízva téged a gyékényesi gyorsat bemondani, a te gyönge vállaidra rakott teherrel inspiratíve ösztönözni akartalak, e gesztussal. Nem vártam érte hálát, hogy „Guszti, igen köszönöm neked, Bón Ivánt terólad mintázom, te Bóni gróf, te Vargányai Guszti”. De te engem becsaptál, és „ősbemutató a gyékényesi gyors helyett” al- és címmel írta: Sárbogárdi Jolán alkotásodat a hangosbemondó által ibusári közönségnek eldalolni és szerzői interstrukciókkal bővítve.

Jolika, „Szállj, szállj, szép brazil boám” című vezérmotívumod, mint kalácsban a kakaócsík kanyarog azóta az én elmémben. Én temiattad az állásomat, mint pláne hivatali elöljáró, sőt állomásfőnök elvesztettem. De nem érzek ezért tenmagadra haragot, dühöt, csak értetlenségemet tapasztalom, hogy a te kikulturált eszed járásával, és az óramutató járása huszonegynegyven, gyorsvonat érkezik Püspökladány felől, fordulván, miért tetted ezt velem, Joli? Aki a szívemet eléd tettem, aki mióta az Ibi elment a Gartenberg mérnökkel, csak teérted epedve, égve, a te kis szívedért. Mer én teneked megírtam, hogy aki énnálam szebben gondol terád, az vagy hülye vagy hazudós. Tudd meg, hogy a szándékaim továbbra is komoly. Hát én is csak egy élet vagyok, Jolika!

Én megengedem, hogy nem tudom, mi az: boa. Én a szakszervezeti kultúrház könyvtárából a Jénai Palival a kézi nagyszótárt kihozattam, a boa végett, és a Jénai Pali, de még a Könyvtáros Ilus se. Énnekem a művészet az nem ízig-vérigem. De a te réti kispacsirta hangodon, hogy „Szép brazil boám, csak szállj”, az azóta is a fülembe duruzs, és nincs éjjelem, hajnalom, délelőttöm, delem, délutánom, estém, éjjelem. Mer a te kis boád, amiatt én az egzisztencia emésztő tüzében égek, de még az én ájvlávmáv kitűzőmre a máv helyére még mindig az van írva, hogy: „Jolika”. Hátaztán a fontos az mégiscsak az, meg hogy az egészség.

Tégedet is elbocsájtott aztán a Klejzermann, mer kutyából szalonna, jegyvizsgálóból, pláne hivatali elöljáró, sőt állomásfőnök: egykutya. Ebbe az Ibusár mh. kisközségbe kevés az állampolgár, az utazóközönség, ki vesz téged el, már pardonjál? Nekem meg a szívembe égett, hogy a szép brazil boa ellenére és mellettére, boldogsággal, szeretetben, emberi testek melegében Vargányai Gusztiné, az te vagy, te akarjál lenni: Jolika. Hogy te legyél, mer az én buksi fejemből a te langymeleg babérkoronában úszó erős kezed űzheti el, hogy a brazil boa, hogy az micsoda.

Az Aladár doktor szerint hiába vagyok negyven körüli, hanem sármos, egy jó parti, egy valóságos Vargányai Guszti. A koleszterinem jó, a cukrom, vérnyomásom rendbe, prosztatára kapszulát szedek, recept nélküli, megelőzési céljával. Hát álmodhatik vajon-e a magadfajta ebbe az Ibusárba egy különbözőt? Én a te művészetednek nagy tisztelettel és adózok, a brazil boa, a fülembe hallom azóta is a bíbic csipogásodat, kanári szólamodat, csíz csicsergésedet, és én terád nem haragszok. Ha az életünk egybefonódván, együtt énekelnénk: „Szállj, szállj, szép brazil boám” kezdetű vezérfonaladat: lehet különb-e ennél szebb?

Ha valaha is bántalmazásom, satöbbim nehezedre esett, ezer pardon és makszimális kulpa,

Mielőbbi igen válaszodban nagyon reménykedve,

Vargányai Guszti, privátim: a te brazil boád

Ui: én a máv szabadjegyemet nem adtam vissza, nemzetközileg első osztály, mert pláne hivatali elöljáró, sőt állomásfőnök plusz családja. Nászi ágyunkat megvethető vonati utazással tehát, abszolúte grátisz jellegű sínek nyargalán.