?

Akkor hát kit is (szerző, műcím) takarhat ez a hosszú egy mondat (Bárdos László által feladott gyakorlat):

A szerző egyik oldalról igen szelíd érzékenységgel, másikon szinte leplezetlen iróniával tár elénk egy lecsupaszított, leegyszerűsítetten kétpólusú világot, melynek egyik végében a társadalom döntést hozó hivatalában ülő komor, hatalmas testű figurái trónolnak, a maguk egyhangú hétköznapi valóságukban, kik ebből a fásult világból szinte impresszió sugallta pillanaton keresztül lesznek kizökkentve egy szemrevaló, bájos, bár visszahúzódó fiatal leány személyének lenyűgöző látványától, itt a férfiak (szerzői nézőpont) oldaláról már-már erotikus beleéléssel egy-egy mozdulat, vonás, arckifejezés bűvöletébe, szinte gyengéddé varázsolódva, másikon maga a leány, aki testvérnénje bűnét önszántából magára vállalva áll e nagyhatalmú urak, bírák elé, ártatlansága okán végül feloldoztatva, mert ha másutt nem is nyerik el a dolgok a maguk igazságát, mint ahogy a valóságban a jog sem jellemzően az igazság, hanem elsődlegesen a törvény oldalán áll, mindez tehát ahogy az életben nem, vagy csak ritkán, véletlen, az irodalomban válhat viszont igazán valóra, s ha jó mű esetében, megvilágosító erővel.