Markó Róbert „(Tisztelt Cím...)” írásához:
sajátos. már a cím felébreszti a figyelmet. aztán csak mesél, mesél, semmi nem szokványos benne. ahogyan mesél, amit mesél még csak csak, de a nyelv. úgy van benne a szerző, hogy nincs benne, csak ott, mint néző. tárgyilagosan kezel, objektíven, kívülről mozgat. de fontos hogy kezében tartja a szöveget, a nyelvével, mely matériát ő formált meg, valami olyan ami szerzői nyelv. nem szokványos, elkopott közös nyelvet használ ami mindennapi, ami már nem tud újat mondani, de nem is modorosat vagy ünnepit, hanem egy irónikus absztrakciót használ, ami nyers önmagában is, és az olvasót is képes magához idomítani. hihető nyelv, hamis mellékzöngés kihallások nélkül. ez legfőbb erénye. hogy hatni tud. a szöveg tehát (itt és most egyszeri módon?) hordozója, nyelve által izgalmas, és ez legtöbb mi egy szöveggel jó történhet. szóval grat. valami ilyesmi.
(becseyzsuzsa)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése